A szentendrei humusz
hungarocell-styropol, üveglapok, gipsz, gomba, zöldség, répa, stb.
2001-ben Rotterdam volt a kulturális főváros. A város vezetésének koncepciójában elterjedt a "humusz" kifejezés. A szervezők a kulturális project-ben nem egyszerűen programokat (kiállításokat, előadásokat, koncerteket) akartak bemutatni - amit majd megtapsol a nép és hazamegy -, hanem olyan kulturálisan aktiválható rétegeket próbáltak a társadalomban megszólítani és kitenyészteni, amibe majd a szellem és kreativitás a későbbiekre is belegyökerezhet. A multikulturális korszellemnek megfelelően a helyi szubkultúrák, a fiatalok, a már akkor a lakosság felét adó bevándorlók, lakásfoglalók, kikötői munkások, egyetemisták szervesen kapcsolódtak a "magas" művészeti programokhoz.
Kíváncsi voltam, ez a táptalaj miképpen modellezhető Szentendrén? Amúgy is vitattam, hogy a szentendrei művészetet helyes-e a kontextusából kiragadva, pusztán műveken keresztül bemutatni. Ennek az egésznek számtalan más ember is a része. Az installációban a képzőművészek tömege a sok kis kék folt. A szellem erejében és a non-konform életmódban természetesen a feleségek, élettársak, csajok, más ismerősök, barátok, gyűjtők is osztoznak (rózsaszín). Csak zenekarokból vagy húszat jelenítettem meg. Az események gócpontjai továbbá nem csak a kiállítóhelyek, hanem a kocsmák, kávézók (Dalmát-kávézó, Gomba, Avakum, Korona, stb.), ahol számtalan más értelmiségi - és nem csak értelmiségi - ugyanúgy része ennek az organikus egésznek, ahogy a város esetében a leszármazottak minőségi tömege is.
Javaslat a VLS honlapjára
vetített, interaktív installáció (Kondász Ferenc flash-programozása segítségével)
(az ötlet eredetileg egy borzalmasra sikeredett vitából jött. Az addig is folyamatosan gondot jelentett az egyesületben, hogy ki tekinthető Vajda Lajos Stúdió tagnak, ki nem? – van, aki nyitottabban, van aki zártabban közelített a kérdéshez. Nagyon ledöbbentem, amikor valaki a készülő Vajda-honlap elképzelésével kérkedett, aminek a nyitó-oldalán a régi-Vajdások jelennek meg, az újabb tagokhoz pedig egy további kattintás segítségével csak lehet eljutni.
Szerintem ugyanis az internet dinamikája éppen hogy valami fajta nyitottabb eszköz lenne, és nem egy hierarchiát, bemerevedett struktúrát, status quo-t kellene szolgálnia.)
A saját vízióm szerint a VLS-világa egy 3D-s vonal-felhőként jelent meg, amiben nagyon jól kirajzolódnak a hangsúlyok. Az eltérő vastagságú vonalak személyek neveit kötik össze aszerint, hogy ki mennyit állított ki egy másik alkotóval. A színek a kiállítások idejére vonatkoznak: a vöröstől (60-as évek) a kékig (2000-es évek).
A kiállításomon vetített interaktív, forgatható, 3 dimenziós animált kép ezt a szisztémát mutatta be néhány alkotón keresztül (a számítógépemet már ez is jócskán megterhelte). Az alapítótag vajdásokból csak néhány van bemutatva példaként, mellettük néhány - a történet szempontjából atipikus - művész is meg lett jelenítve, mint például a nem ismert Reha György. Reha, aki részt vett az alapításban, de a 70-es évek derekán Bécsbe disszidált, ennek megfelelően a melegebb színek és vonalháló jutottak neki. Fe Lugosi, ef Zámbó, Aknai, Bereznai vonalai vastagok és sokszínűek. Esetükben még a Stúdió dadaista és konstruktivista ága sem válik szét szinte, ahogy ez mások esetében már kiolvashatóbb. Az Erdélyből áttelepült Krizbai és Pika Nagy Árpád vagy a zseniális vajdasági Bada Dada vonalai később kapcsolódtak a korábbiakhoz (sajnos az utóbbi – noha aktivitása és karaktere okán helye lett volna - akár helyettem is - szerintem az egyesületben, nem vált hivatalosan taggá). A nem helyi, de nemzetközileg nagyon ismert Birkás Ákos tanított a 80-as évek közepén a szentendrei nyári szabadiskolában, ekkortájt egyéni kiállítása is volt a Vajda Pincében. Érezhető Vajda Lajos inspirációja a festészetére, noha egyéb kötődéséről nem tudok a városhoz. Szirtes nem szentendrei, de a fe Lugosival számtalan perfornance-a volt. Regős szentendrei és jó művész, mégse vajdás. Mindezek a kapcsolatok elég markánsan megjelennek a screen-en, illetve az, hogy valaki a dadaista-szürrealista, vagy mondjuk a konstruktivista szárnyhoz sorolható. Én (P. R.) csak jóval a történet aranykora után kerültem Szentendrére - azóta is sokat külföldön létezve - így csak vékony, hideg színű vonalak jutottak, ahogy más fiatalabbaknak is.
A flash programmal készített szerkezet számtalan más fejlesztési lehetőséget is rejtett. Az adatok feltöltése nagyon egyszerű - mindez már pénz és szándék kérdése, nem feltétlenül az alkotó kompetenciája.
